Apokrifák

Főoldal | B13 | Felhasználó: Nincs bejelentkezve2012. Május 22., kedd - Júlia, Rita

Éva apokalipszise

2009. Aug. 15, szombat 19:52

Kategória:

Éva apokalipszise

http://www.yuzasaf.eoldal.hu/

Nem éltem még az ősparadicsomban, amit a két isten teremtett. De láttam Földön csak egy helyen, van élet. Az égből néztem alá, és mindent láttam. Láttam a kertet, amit a két isten alkotott, és láttam az embert, akit a két Isten Ádámnak nevezett maga után. Ekkor istenben voltam, onnan néztem a világra, nem születtem, lettem a fény egy pillanata alatt. Hallottam Isten szavát:” menj a Földre Ádámhoz, akit ketten teremtettünk, menj Ádámhoz, Isten fiához, és az én fiamhoz, legyél csak az én gyermekem, Ádám mellett.”. Az égből zuhantam alá, érzésem semmi nem volt, láttam és hallottam, láttam az Édent, amit a két isten alkotott és nem tetszett az Éden. Nem tetszett a föld, nem akartam a földön élni, és nem akartam Ádámot látni sem. Ádám nem hasonlított rám, termete és szavai is mások voltak. Néztem, és nagyon undorodtam testétől. Testét szőr fedte, hangja motyogás volt. És két neme is volt, ami taszított. Menni akartam. Akkor hallottam Isten szavát.” Ismerd meg Ádámot. Örök életben élhetsz a Kertben mellette, a törvényeim ha megtartod.” Nem ismertem a törvényeket az én Istenem, aki küldött nem mondott törvényt, szabadságot adott, de azt mondta, Ádámot meg kell ismernem. Láttam - száz földi évek teltek el – Ádám változott, testéről eltűnt a szőr, arca kedves lett számomra. De nem szerettem, nem ismertem a szeretetet, nem éreztem vonzódást hozzá. Inkább vonzott Istenem, akit gyakorta szólongattam, hogy ne hagyjon itt e kegyetlen világban. Az Istenem szavaimat meghallgatta, és elküldte fiát hozzám, akit megismertem, akitől méhemben két gyermek fogant. És született akkor, amikor Ádám mellett éltem, de nem tudtam mire való, mire jó, mit kezdjek vele. Gyermekeim ott nőttek mellettem, nevet nem adtam nekik, nevet az Isten fia adott nekik Diatótosz és Amilabesz volt a nevük. Lassan nőttek, száz földi év alatt tanultak meg járni, háromszáz földi év alatt tanultak meg beszélni. Beszédüket nem értettem, mert én csak Istenem, Lucifer szavát értettem. Kértem Lucifert hívja vissza fiát tőlem, mert kezdtem Ádámot megkedvelni. De Istenem nagy haraggal mordult rám, és azt mondta, háljak Ádámmal, és hitessem el vele, hogy a két gyermek az övé, csak ekkor és csakis ekkor hívja vissza fiát, aki alakra hasonlatos volt Ádámhoz, de teste fénylett, ragyogott, és termete háromszor volt nagyobb Ádámnál –nem örültem a cserének. De nem örültem Lucifer fiának sem. Meguntam már, szép és csodálatos volt de meguntam. Lucifer fiát Satanelt többé nem láttam, de láttam egy lényt, aki szüntelen mellettünk volt, nem ismertem előtte hasonlót, nem tudtam mi és kicsoda ő. E lény beszélt de nem volt hasonlatos alakja hozzánk. Olykor ez, olykor az volt. Nem volt állandó teste, máskor csak a légből szólt.

   Két fiam már háromszáz éves lett, amikor Ádámot megismertem. Nagyon bántam Satanelt, mert Ádám ostoba és ügyetlen volt, és nem ismertem meg a szeretetet vele sem. Nem ismertem meg a szerelmet vele sem, Lucifert szerettem, és vártam mikor visz vissza az égbe. De a másik isten nem engedte. Nem mehettem, mert kettőjük megállapodása volt a létem a földön, ketten döntöttek sorsomról. Magányom egyre hatalmasodott.

   Ádám örömét lelte bennem, és nélkülem nem létezett, nem ment sehova, és nem tett semmit. És látta hogy két fia van, és elhitte. Ádám értette a beszédüket és már én is értettem. A szebbik fiam beszélt Ádámmal, arra kérte hagyjuk el az édent, ne éljünk Isten parancsa alatt. A másik a fiam a szebbik kérlelte Ádámot hogy Isten törvényeit betartsuk, és éljünk örökké.

Komor évek voltak ezek! Én nem tudtam mi az örök élet, hiszen kezdettől voltam, léteztem az idők kezdete óta. Szeme és füle voltam Lucifernek, sokszor azt éreztem én, vagyok Ő maga. Menni sem akartam, menni az égbe mentem volna, de oda nem mehettem, akkor inkább maradtam volna az életben, baj és gond nélkül. Maradtam volna Ádámmal, olyan félig ember félig lény volt, de nem zavart már.

Már a földön voltam ötszáz évet és még nem láttam magam. Nem tudtam, hogy nézek ki, milyen az arcom milyen az alakom, milyen a hangom, milyen az illatom. Nem láttam arcom senkiben. Könyörögtem Istenemhez, kértem ne hagyjon magamra ebben az ocsmány világban. Kértem mutasson meg engem magamnak. Kértem ismerhessem meg milyen, vagyok, hogy lássam mások milyenek. Lucifer kegyes volt hozzám és teljesítette kérésem. Megláttam magam egy fénylő felhőben, csodálatos teremtés közeledett felém. Azt mondta, jól nézzem meg, mert én ő vagyok. Néztem magam, és éreztem, nem tudok senkivel élni csak a hozzám hasonlóval, olyannal, olyan tökéletessel amilyen én vagyok.

Kértem Istenem, adna nekem társat hozzám hasonló tökéletest és pusztítaná el a fiakat és Ádámot. Panaszoltam, hogy boldogtalanságban élek. Hiányzik az Eon- világ, ahonnan származom, hiányoznak az Eon-lények, gyűlölöm a paradicsomot. A másik Isten – a gonosz – meghallotta könyörgésem, így szólt:” mindent megkaphatsz, szerelmet, férfit asszony, gyermeket, vagyont, országot, fényességes hatalmat, de csak rövid ideig élheted ezeket. Megkapod a halált, ha menni akarsz, ha Ádámot elhagyod, megkapod a fájdalmat, amikor fiaid halála elérkezik.”

Álmodtam, láttam a halált, fényesség és ragyogás volt. Édes élvezet. Álmomban Diatótosz szétmarcangolta Amilabeszt. Szájában testvére véres húsa volt, minden véres volt és én boldog voltam. Ádámnak elmondtam álmomat, elmondtam, hogy el kell hagynunk Édent, ahol semmi nem vár ránk csak unalom és békétlenség. El kell hagynunk az Édent, mert a világ nekünk adatott, így mondta Lucifer. Elmondtam Ádámnak a két fiú Sataneltől van, és megismerkedésünk óta számtalan eonlénnyel voltam, akiket az Isten küldött nekem unalmam elűzésére, vágyam kielégítésére.

   Beszéltem Ádámnak a tudásról, az Istenek világáról, beszéltem arról, hogy ő ötszáz évig állat volt.

Ádám feldühödött, és az égre emelte szavát, beszélt és sírt, és ordított a törvény ellen, amit betartott, és gyűlölettel tekintett civakodó „gyermekeire”, látszott halálukat várja.

Ekkor már állapotos voltam Ádámtól, de nem tudta, nem tudta mit jelent az, nem tudta, hogy nemzhet embert bennem akarata szerint. Már nem állt a két fiú közé, és védelmet Isten sem adott, ezért a két testvér egyszer összekapott amikor, a szebbik fiamnak vére elfolyt az Éden aranyos földjén.

II.

Leánygyermeket hoztam a világra. Termete hatalmas volt. Mikor született egy napra rá embernyire nőt, másodnapra járt, harmadnapra beszélt, és négy nap telt el amikor vágyakozott a világ minden boldogságára. Síra volt a neve, Ádámtól kapta aki rettegett leányától.

A fiam húsát felették az állatok, leányom négy napos volt amikorra fiamnak nyoma nem volt.

Az én szép fiam megismerte Sírát, és nem sokkal később gyermekük született. Egy fiú és egy leány. Andromeda és Plútó. Ezek külön éltek, alig láttam őket.

   Ekkor még az édenben voltunk. Egy éjjel - mindig nappal volt – álmot láttam, ködben négy isten ereszkedett le hozzám, és szóltak: „Éva az Édent el kell hagynod, mert az Istenek között háború van, ha itt maradsz Isten – a gonosz – megöl mindőtöket. Megöl, mert nem tartjátok a törvényt, mert egymás között házasodtok és nemzetek utódokat. Isten - a gonosz – elhagyta a Édent, dolga többé nincs vele. Örökre elrejti azt. Ha nem akartok a feledésbe esni mennetek kell!”

És láttam a világot minden országával, kincses városával. Láttam a végtelen életet és halált, láttam, mind meghalunk, ha elhagyjuk isten paradicsomát, és tudtam, ha nem tesszük az ember sosem születik a világra.

Nem akartam a feledésbe esni, élni és halni akartam. Élni amíg életem kitart, élni utódaimban örökre, Istenem akarata szerint.

   Másnap Isten Törvénye elé mentem villámló égben jelent meg a Törvény. Akkor szóltam: „nem kell az élet, és nem kell a halál sem, nem kell a fájdalom, és nem kell az öröm sem, nem kell semmi jó és semmi rossz Tőled”.

A Törvény szavát nem hallottam, de láttam falakat omlani, és a falak leomlottak, mögöttük iszonyatos sötétség tátongott, ekkor Ádám rám kiáltott. „Mit tettél Éva!?”. Nem maradhattunk Égi lények serege rontott ránk, haraggal, gyűlölettel.

   Kiűzettünk az Édenből. Tíz emberi évet éltünk sötétségben. Nem éheztünk, nem szomjaztunk, nem fáztunk. Isteni vérünk óvott minket. Amikor elérkezett a fény a földre. A föld olyan lett, mint az Éden, de végtelen, határtalan minden irányban. Volt este és volt nappal. Az égen egy fényes Isten adta nekünk a meleget, a fényt. Istenem, Az én szépséges Istenem, Lucifer.

   Ekkor voltam a földön ötszáztíz éve , ennyi éves voltam. Családommal, Ádámmal, Diatótossal, Sírával, Andromedával, és Plútóval ételt adó térségben éltünk. Nem tudtam, nem éreztem soha éhséget, szomjúságot, de a fényben és a melegben, az éjszakában és a nappalban, álomban, ébrenlétben ennem kellett. Ekkor láttam öregszem. Láttam a tó szikrázó tükrében, szépséges halványodik, sírtam, könnyem az égre szállt mindhiába. Fájt szívem, fájt, hogy elhagytam Istenem, fájt, hogy Istenem becsapott, mert semmit itt a létben tőle nem kapok. És erősebb a másik isten, aki bosszújával a végtelenségig űz.

   Bánatom, keserűségem még nem szállt el teljesen, amikor égi lények jelentek meg, sokan nagyon sokan voltak, Satanelhez hasonlók, szépségesek, csodálatos ragyogó férfiak. Megkerestek engem, elmondták az égiek háborúja, taszította őket a földre, és itt kell élniük, amíg Isten meg nem bocsát nekik vétkeikért. Kérdeztem mi a vétketek? A vétkük a test vágyása volt –legalábbis ezt mondták -, vágytak a fénytest után a valóságos test után. Amit anyagnak neveztek, anyagnak, melyben Isten tévedése megtalálható. És látták leányomat a szépséges Sírát és maguknak akarták. Síra nem ellenkezett, és sokukat ismerte meg. Sok gyermeket szült szám szerit hatszázhatvanhatot.

   Ádám könyörgött, kérlelt minket, ne tegyük, ami szívünk szerint van, ne engedjünk az angyalok csábításának, mivel azokat a mindenható isten elűzte, a halálba. Kérte ne engedjem magamhoz az angyalokat, de nem tudtam nemet mondani nekik. Ne tudtam ellenállni szépséges termetüknek, férfiasságuknak, amit csak tőlük ismertem meg még a kezdetekben, Sataneltől, és az Eonlényektől. Így sok gyermekem született akkoriban. Mind hamar nőtt fel, négy nap kellet és a társat választottak az angyalok közül. Az angyalok férfiak és nők voltak és még valamik, amit sosem tudtam meg. Így lett igaza istenemnek, mikor azt mondta hozzám hasonlóval is megismerkedem. Ilyenkor nem termékenyültem meg, de boldog voltam, és áldottam az én Istenemet.

III.

Áldozatot mutattam be Istenemnek. Szokásunk lett ételt és italt áldozni. Gyümölcsöt és mézbort. Ezt rendesen cselekedtük hegyek magaslatán ahol hidegen, fujt a szél, ahol az este sokáig elkerült. Áldozatunk mind elfogadásra talált, de csak egy ideig.

Síra más szokást vett fel. Nem ismertem természetét, nem ismertem mihez vonzódik, nem tudtam, mit akar. Most tudom az egy igazat, akarhatta. Mást áldozott, gyermekeket égetett meg, és vérüket ontotta.

   Kértem Istenemet, szóljon hozzám, kértem ne engedje Sírát paráználkodni, ne engedje ölni, ölni, saját gyermekeit. Istenem így szólt:” Éva, fiam ágyasa miért lázadsz ellenem? Minden gyermeked tőlem van. Ádám gyermekei hol vannak?”

Szemhunyásnyit nem aludtam, a békesség elhagyott engemet. Ádámot nem engedtem magamhoz, és nem engedtem magamhoz az angyalokat sem. Boldogtalan voltam, fájt minden életem, az elhagyott a megkapott, a halál-élet, a sok fájdalommal csalódást okozott. Nem fájt igazán semmi, nem kínzott nélkülözés, szerelemben éltem Istenem akarata szerint. A fájdalom hiánya fájt. Immár hatszázötven éves lettem, és alig változtam. Termetem, szépséges alig kopott, alig fogyott. Gyermekeim sem változtak. Nem öregedtek. Az ismert földön ekkor már negyven ezren voltunk. De nem feledtem Isten kérdését:”Ádám fiai hol vannak?”. Nem tudtam, hol vannak, nem láttam Ádámot sem Andromedát, sem Plútót. Annyit hallottam, hogy számuk ezer és ezer lett, hallottam, hogy más istent imádnak, hallottam, hogy ellenünk halált terveznek.

   Gyermekeink még nagyobbak lettek, hegyekig nőttek, minden élelmet elraboltak, majd egymást ették-ölték. Sátramból, amikor kiléptem ezer sátrat, láttam a völgyben, Andromeda családja volt Síráé mind elmenekült. Ők voltak az erősek, őket védték az angyalok.

Hétszáz éves voltam, amikor Ádám megtámadta az óriásokat. Vér ömlött a földeken, a mezőkön bokáig gázoltunk az iszapos vérben, hatalmas csontok hevertek zúzva-törve, dögletes bűz terjengett szerteszét. Ez a halál –gondoltam -, de nem éreztem semmit, semmit nem bántam meg. Az égre néztem , kékes-fekete felhők gyülekeztek. A távolból, mint leomló hegyfalak közeledett a víz.

Nem haltam meg. Az égbe vitt Istenem, örökké élni, örökké szeretni.

Küldte: yuzasaf Üzenetküldés | 0 hozzászólás

Ádám Apokalipszise

2008. Máj. 22, csütörtök 23:40

Kategória:

Ádám Apokalipszise

A kinyilatkoztatás, melyet Ádám tanított fiának, Sethnek, a hétszázadik évben, így szól:
Figyelj szavaimra Seth fiam. Amikor az isten megalkotott engem a föld anyagából, Évával együtt, anyáddal; dicsőségben jártam együtt vele, melyet Éva az eónban látott, ahonnan vétettünk. Megtanított egy szót nekem az örökkévaló Isten tudásából. Akkoriban hasonlítottunk a hatalmas örök angyalokhoz, mivel magasabban álltunk, mint az Isten, aki megteremtett bennünket, olyan hatalmasságok segítségével, melyeket nem ismertünk.Aztán az Isten, az eónok és erők irányítója, haragjában megosztott minket. Utána két eónná váltunk. A szívünkben lévő dicsőség elhagyott bennünket, engem és anyádat Évát, azzal az első tudással együtt, melyet magunkba lélegeztünk. És ez a (dicsőség) elhagyott bennünket, belépett acsodálatos ahonnan vétetett, nem abból az eónból ahonnan mi vétettünk, én és Éva, az anyád. Aztán ez (a tudás) belépett a csodálatos eónok utódaiba. Emiatt én magam hívtalak téged annak a férfinak a nevén aki a csodálatos nemzettség utóda, vagy annak, ahonnan való (a csodálatos nemzettség). Azok után a napok után az Isteni igazság örök tudása eltávolodott tőlem és anyádtól, Évától. Azóta emberként tanultunk a halálos dolgokról. Aztán felismertük az Istent, aki alkotott minket. Így nem voltunk idegenek hatalma előtt. Szolgáltuk őt félelemben és szolgaságban. Mindezek után elsötétültünk szívünkben. Most alszom szívem gondolataiban.
És három férfit láttam magam előtt, akiknek arcát képtelen voltam felismerni, révén nem tartoztak a minket teremtő Isten hatalmasságai közé. Ők felülmúlták dicsőséget és férfiak mondták nekem: Emelkedj fel Ádám a halál álmából, és hallgasd a (tudást) az eónokról, és az utódairól annak a férfinak, aki számára eljött az élet, aki tőled származik és Évától, feleségedtől.
Amikor ezek a szavakat hallottam a csodálatos embertől, aki előttem állt, sóhajtottunk, én és Éva, a szívünkben. És az Úr, az Isten, aki minket megalkotott, előttünk állt. Azt mondta nekünk: Ádám, miért sóhajtottatok (mindketten) szívetekben? Nem tudjátok, hogy én vagyok az Isten aki megalkotott titeket? És én lélegeztem belétek az élet leheletét, mint élő lelket. Aztán sötétség jött szemünkre.Később az Isten, aki teremtett minket, teremtett egy fiút önmagából és Évát, anyádat. Édes vágyat ismertem meg anyád iránt, hogy gondolatban édes vágyat ismertem meg anyád iránt. Aztán az örök tudásnak birtoklása belülről rombolni kezdett bennünket, gyengeség kerített minket hatalmába. Ezért életünk napjainak száma lecsökkent. Így megtudtam, hogy a halál hatalmának befolyása alá kerültem.Nos hát Seth fiam, felfedem neked azokat a dolgokat, melyeket azok a férfiak nyilatkoztattak ki számomra, akiket először láttam: miután beteljesítettem ennek a nemzetségnek az idejét, és ennek a nemzetségnek az évei beteljesítetté válnak, akkor rabszolga (üres a 68. oldal)A mindenható Isten kiárasztotta záporesőit, így elpusztított minden élőt [a mindenható Isten, azért, hogy elpusztítson minden élőt] a Földön, annak következtében, hogy kutakodtak azután, mindazokkal együtt, akik az ember magjából származtak, akik elvesztették az életről szóló tudást, mely általam és Éva, az anyád által jött. Ezért ők idegenek voltak előtte (ti. az Isten előtt). Ezek után angyali hatalmasságok érkeztek magas felhőkön, akik férfiakat hoztak arra a helyre, ahol a lélek lakozik dicsőség ott jött a mennyből a Földre. Aztán az egész sereg élőlényt otthagyták a vizekben.
Aztán az Isten megnyugodott haragjából. Visszafogta erejét a vizek felöl, és kiárasztotta fiaira és azok feleségeire, egyúttal pedig a bárkára, a benne lévő állatokkal együtt, melyeknek [az ember] nagyon örült, és az ég madaraira, akiket szólított [az ember] és kiengedett a földre. És az Isten így szólt Noéhoz akit az elkövetkező nemzedékek majd Deucalionnak [túlélő, ősatya] hívna Figyelj, megvédtelek [téged] a bárkában, a feleségeddel,a fiaiddal és a fiaid feleségeivel, állataikkal, az ég madaraival, melyeket hívtál és szabadon engedtél a földön. Ezért neked adom a földet neked és a fiaidnak. Jóindulatúan uralkodjatok rajta te és a fiaid. És nem fog azon férfiaknak magja elterjedni rajtatok, akik nem osztoznak jelenlétem dicsőségében
Aztán olyanná váltak, mint egy nagy fényfelhő. Azok a férfiak jöttek el akik a csodálatos eónokból és az angyalok tudásából merítettek. Ők Noé és az eónok előtt léteztek. És az Isten így szólt Noéhoz: %u201EMiért távolodtál el attól, amit mondtam neked? Másik nemzedéket alkottál, hogy ezáltal kigúnyolhasd hatalmamat? Azután Noé így válaszolt: %u201EMegerősítem színed előtt, hogy ezeknek a férfiaknak a nemzetsége nem tőlem és nem a fiaimtól származik. tudás.És ő azokat a férfiakat elhozta a nekik megfelelő földre, és épített számukra egy megszentelt lakóhelyet. És őket azon a néven nevezték és hatszáz évig éltek ott a romolhatatlan tudásban. És a fenséges Fény angyalai együtt éltek velük. Semmiféle bűnös gondolat nem lakozott szívükben, egyedül az Isten ismerete.
Ezután Noé felosztotta a Földet fiai közt, Hám, Japhet és Sém között. Így szólt hozzájuk: Fiaim, hallgassátok szavaimat. Íme felosztottam a Földet közöttetek. Azonban szolgáljátok őt félelemben és szolgaságban egész életetekben. Ne hagyjátok, hogy utódaitok eltávolodjanak az Isten arcától, a Mindenhatótól. én és a ti Noé fia: udódaim megelégedéssel töltik el színedet és hatalmasságodat. Erősítsd ezt meg erős kézzel, félelemmel és parancsolattal, hogy egyetlen tőlem származó mag se távolodjon el tőle, a Mindenható Istentől, hanem alázatosan szolgálja majd és félje a tudását
A többiek Hám és Japhet utódai közül eljöttek, négyszázezer férfi, és más földre léptek, és azokkal a férfiakkal időztek, akik a hatalmas végtelen és örök tudásból származtak. Hatalmasságuk árnyéka megvédi azokat, akik velük időznek mindenfajta ördögi dologtól és mindenfajta tisztátalan vágytól. Azután Hám és Jáphet magjai tizenkét királyságot alapítottak, és utódaik beléptek más emberek királyságaiba.Azután megfogadta a tanácsot aki meghalt, a nagyszerű eónok romolhatatlansága miatt. Aztán elmentek Saklához, Istenükhöz. Beléptek hatalmasságába, megvádolva a nagyszerű férfiakat, akik a dicsőségében osztoztak.Így szóltak Saklához: Honnan van ezeknek a férfiaknak a hatalma, akik színed előtt állnak, ki szerezte meg a magját Hámnak és Japhetnek, ki számolt meg négyszáz [ezer] férfit? Megkaptak egy másik eónt, ahonnan származtak, és felfordították teljes dicsőségedet és a kezed uralmát. Noé fiaiban megjelenő magjáért minden kívánságod teljesítésre került, és (megvan) minden hatalom az eónokban, melyeket elhatározásod szerint irányítasz, miközben mindkét férfinak és azoknak akik dicsőségében osztoznak, nem teljesítik kívánságod. De ők félrefordultak egész népedtől.Azután az eónok Istene adott nekik (néhány) szolgát, hogy szolgálják őket [%u2026]. Eljöttek arra a földre, ahol a csodálatos férfiak voltak, akiket soha sem mocskoltak be, és soha sem fognak bemocskolni semmiféle vágyak. Mivel lelkük nem bemocskolt kéztől származik, hanem egy örök angyal csodálatos parancsa által. Azután tűz, kén és aszfalt hullott azokra a férfiakra, aztán tűz és (vakító) köd hatalmasodott el azokon az eónokon, és a fényhozók hatalmának szemei elsötétedtek, és az eónok nem láttak többé azokban a napokban. És hatalmas fényfelhők szálltak alá, és más fénylő felhők ereszkedtek rájuk a hatalmas eónokból.Abrasax és Sablo és Gamaliel alászállt és kihozta azokat a férfiakat a tűzből és a haragból, aztán az eónok fölé vitték őket, és a hatalmasságok irányítói fölé, és elvitték őket az életnek és elvitték őket eónok lakóhelye a nagyszerűott, a szent angyalokkal és az eónokkal. A férfiak olyanokká váltak, mint az angyalok, mivel nem voltak idegenek számukra. Ámbátor munkálkodtak az megsemmisíthetetlen magon.És újra, harmadszorra, a tudás fényhozója hatalmas dicsőségben távozott, hogy hátrahagyja Noét és Noé fiainak, Hámnak és Japhetnek utódait eltávozott, hogy gyümölcsözzenek számára. És megváltotta a lelküket a halál napjától. Az egész teremtését, mely a halott földön valósult meg a halott föld uralma alatt. Ám azok, akik reagáltak az örök Isten tudására a szívükben nem lesz megsemmisülés. Ők nem e királyságból kapták a lelket, hanem kapták (ezt) egy örök angyaltól fényhozó rátalált az a halál Sethé. Ő jeleket fog adni és csodákat tesz, hogy kigúnyolja hatalmukat és irányítójukat.A hatalmasságok istene ezért zavart lett és így szólt: Honnan a hatalma ennek a férfinak, aki magasabban áll, mint mi? Azután hatalmas haragra gerjedt a férfival szemben. És a dicsőség visszahúzódott és a szent házakban lakott, melyeket magának választott. És a hatalmasságok nem látták őt szemükkel, és nem látták a fényhozót sem. Azután megbüntették az ember húsát akihez eljött a szent szellem. Azután az angyalok és a hatalmasságok valamennyi nemzedéke rosszul használva a nevet, megkérdezték:
Honnan van (a hiba Vagy Honnan a csalódás szavai, melyeket képtelenek voltak felfedezni a hatalmasságok ?
Az első királyság azt mondta magáról, hogy ő [%u2026] származik. Egy lélek a mennyországhoz. Táplálták a őt mennyekben. Megkapta azt a dicsőséget és a hatalmat. Az anyja kebeléhez jött. És íme eljött a vízhez.És a második királyság arról beszélt, hogy egy nagy prófétától származik. És egy madár jött, elvitte a megszületett gyermeket, és felvitte egy magas hegyre. És táplálta őt a mennyei madár. Egy angyal jött elő. Így szólt hozzá: Emelkedj fel! Az Isten dicsőséget adott nekedDicsőséget kapott hát és erőt. És íme eljött a vízhez.A harmadik királyság elbeszélte magáról, hogy egy szűz méhéből származik. A városa vetette ki magából az anyját. Egy sivatagos helyre vitték. Ott táplálták. Eljött és megkapta a dicsőséget és az erőt. És íme eljött a vízhez. A negyedik királyság azt mondta magáról, hogy egy szűztől Salamon megkereste őt, ő és Phersalo és Sauel és a hadai, melyeket elküldtek. Salamon saját maga küldte ki démonhadseregét, hogy felkutassák a szüzet. És nem találták meg azt, akit kerestek, azonban egy szűz adatott nekik. Ő volt az, akit visszavittek. Salamon megkapta őt. A szűz állapotos lett és ott adott életet a gyermeknek. Egy sivatag határvidékén táplálta gyermekét. Amikor felcseperedett, megkapta a dicsőséget és a hatalmat annak magjából, aki nemzette őt. És íme eljött a vízhez.És az ötödik királyság elmondta magáról, a mennyekből való kivetés révén jött létre. A tengerbe hajították. A végtelen mélység megkapta őt, életet adott neki, és elhozta a mennybe. Dicsőséget és hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez.És a hatodik királyság azt mondta, hogy [%u2026] le az eónhoz, mely alant van, azért hogy virágokat gyűjtsön. Állapotos lett a virágok csodálatának következtében. Azon a helyen szült neki. A virágoskert angyalai táplálták őt. Ott kapta meg a dicsőséget és a hatalmat. És íme eljött a vízhez. És a hetedik királyság azt mondta magáról, hogy ő egy zuhanás. A mennyből jött a Földre. Sárkányok hozták le barlangokba. Gyermekké vált. Szellem ereszkedett reá és magasra vitte őt, arra a helyre, ahol a kivetés megtörtént. Dicsőséget és hatalmat kapott ott. És íme eljött a vízhez. És a nyolcadik királyság azt mondta magáról, hogy egy felhő ereszkedett a Földre és egy sziklát formált. Ő ebből származik. Az angyalok, akik a felhők felett voltak, táplálták őt. Dicsőséget és hatalmat kapott ott. És íme ő eljött a vízhez.És a kilencedik királyság azt mondta magáról, hogy a kilenc Múzsából egy kivált. Eljött egy magas hegyre és (kevés) időt ott töltött, így magányosan vágyakozott saját magára azért, hogy hermafroditává váljon. Eltöltötte az önmaga iránti vágyakozás és áldott állapotba került saját vágyától. Megszületett ő. Az angyalok, akik már nem csodálták őt, táplálták. És ő megkapta ott a dicsőséget és a hatalmat. És íme eljött ő a vízhez.A tizedik királyság azt mondta magáról, hogy az ő istene a vágy felhőjébe szeretett. A kezébe nemzette őt és feldobálta a cseppeket a felette lévő felhőbe, és így született meg ő. Dicsőséget és hatalmat kapott ott. És íme eljött ő a vízhez.És a tizenegyedik királyság azt mondta, hogy az apa vágyakozott saját lánya iránt. A lány áldott állapotba került a saját apjától. A lány eldobta [%u2026] a sírt ki a sivatagba. Az angyal táplálta őt ott. És íme eljött a vízhez. A tizenkettedik királyság azt mondta magáról, hogy két fényhozótól származik. Ott táplálták őt. Dicsőséget és hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez. És a tizenharmadik királyság azt mondta magáról, hogy minden egyes vezérük születése egy szó. És ez a szó felhatalmazást kapott ott. Dicsőséget és hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez, azért, hogy azoknak a hatalmasoknak vágya kielégítést nyerhessen.Ám az uralkodó király nélküli nemzedék azt mondta, az Isten választotta ki őt az összes eón közül. Elérte, hogy az igazság bemocskolatlan tudása eljöjjön és benne legyen. Azt mondta: EIdegen légből, egy csodálatos eónból a csodálatos fényhozó létrejött. És ő alkotta meg azon férfiak nemzedékét, melyet kiválasztott hogy ragyogjon, miáltal beragyogják az egész eóntAzután az utódok, akik megkapják az ő nevét a vízen és (azt) mindannyian, újra harcba kezdenek a hatalomért. És a sötétség felhője ereszkedik rájuk. Azután az emberek hatalmas hangon kiáltanak, mondván: Áldott azoknak férfiaknak a lelke, mert megismerték az Istent az igazság tudása által! Örökké fognak élni, mert nem váltak erkölcstelenné vágyaikban, ahogy az angyalok sem, habár nem fejezték be művüket a hatalmasságokkal, mégis megálltak az ő színe előtt, Isten ismeretében, mint a fény mely tűzből és vérből született.
Ám a hatalmasságok minden tettét gondolkozás nélkül megcselekedtük. Dicsekedtünk a valamennyi művűnkben meglévő vétkekre. Az igaz Isten ellen kiáltottunk, mert minden műve örök. A mi lelkünk ellen valók. Mostanra már tudjuk, lelkünk halálnak halálával pusztul majd
Azután egy hang jött hozzájuk és így szólt: Micheu és Michar és Mnesinous, ti akik átestetek a szent keresztségen és az élő vízen, miért szálltok szembe az élő Istennel törvénytelen hangon és nyelven törvények nélküli módon, és vérrel és őrült cselekedetekkel eltöltött lélekkel? Teli vagytok olyan művekkel melyekben nincs igazság, miközben utatok tele van élvezettel és boldogsággal. Bemocskolván az élet vizét, belefulladtatok azokkal a hatalmasságokkal együtt, akiket szolgáltatok
És a ti gondolataitok nem olyanok, mint azoké a férfiaké, akiket üldöztök vágyAz ő gyümölcseik nem száradnak el. És megismerik őket még a hatalmas eónok is, mivel a szavak, melyeket megtartottak, az eónok Istenének szavai, nem bízták rá a könyvre, és nem is írták le őket. Ám angyali lények elhozták számukra, akit a férfiak nemzedékei nem ismertek. Ezért egy magas hegyre kerülnek, az igazság sziklájának a tetejére. Ezért így fogják nevezni Megsemmisíthetetlen Igazság Szavai, azok számára, akik ismerik az örök Isten tudásának bölcsességét és az angyalok tanítását mindörökké, mert ő minden dolgot ismer
Ezek azok a kinyilatkoztatások, melyeket Ádám hozott Seth tudomására, a fiának, és annak fia mindezekről tanította magjait. Ez Ádám elrejtett tudása, melyet Sethnek adott, mely a szent megkeresztelését jelenti mindazoknak, akik ismerik az örök tudást, azoknak a szavaknak a születése által és a megsemmisíthetetlen fényhozók által, akik a szent magból származnak: Jesszeusz, Mazareusz, Jesszedekeusz és az Élő Víz.

Küldte: yuzasaf Üzenetküldés | 2 hozzászólás

Kategóriák

Apokrifák

Éva apokalipszise

Ádám Apokalipszise

Kategóriák

Olvasói hozzászólások

Korábbi bejegyzések

Archívum

Hasznos linkek